• 
• 
• 
• 

Nagyon sokan küldtétek el nekünk az első  kihívás képeit, melyek az anyák napi ünnepi asztalt és asztaltársaságot örökítették meg. A legjobbakból kisvideót is készítettünk.

2.kihívás: 

• 
• 
• 
• 

„Megvallom őszintén, hogy nem gondoltam volna, hogy ennyit fogok nevetni a bújócskázás közben. Nagyon szórakoztató volt! Nagyon szeretünk játszani, de ezt még nem próbáltuk a gyerekekkel, eddig csak ők játszották, mi meg csak kívülről szemléltük. Ezek után többször csatlakozunk hozzájuk! Hogy melyik búvóhely tetszett a legjobban? Talán az amikor a férjem a gyerekek íróasztala alá csomagolta be magát, vagy amikor papírzacskót húztam a fejemre, hátha úgy nem leszek felismerhető. Elárulom, nem jött össze, pláne, hogy nem bírtam ki nevetés nélkül!”

„Főleg a középső fiunk szokott a 4,5 éves kistestvérrel fogócskázni vagy bújócskázni. Hihetetlenül bele tudnak merülni, élvezik, kiabálnak. Kívülről nem is jó hallgatni, főleg ha fáradt a felnőtt, kimondottan idegesítő tud lenni. De ha én is játszok, benne vagyok a játékban, akkor nagyon élvezem, kipirulok, az adrenalin szintem emelkedik és ki is kapcsolódom. Lelkemnek is jó, mert törődtem, játszottam a gyermekemmel, amit nagyon élvez. Hahotázik, nagyokat nevet közben és utána többször mondja, hogy „anya nagyon szeretlek”. „

„Nem emlékszem, mikor bújócskáztam utoljára, most mindenesetre nagyon élveztem:) A családom gyermek tagjai úgy elbújtak, hogy meg sem találtam őket:)”

3. kihívás

„Pont egybevágott ez a harmadik feladat az egyik karantén vállalásommal, hogy rendbe teszem a családi fényképeket. És viszonylag kézreálló volt a feladat. Számomra, számunkra az volt a legkedvesebb, hogy mennyire látszik már a kicsi gyermekben a későbbi arca , a lénye. amit ott akkor adott pillanatban még nem tudunk csak évek múlva visszatekintve látjuk a szemében a mostani gyereket. Nagyon jó volt nosztalgiázni a kicsi gyerekeket még kisebbeknek látni.”

„Elővettük azt a kis albumot, mely az első közös, saját otthonunk felújításának, a költözésnek, és a lakásavatónak az emlékeit őrzi. Megmutattuk a gyerekeknek, milyen volt a lakásunk, mielőtt elnyerte jelenlegi arcát. Kedves emlék a sok családi, baráti segítség, összefogás, mely nélkül időtlen időkig tartott volna a folyamat.”

A 4. kihívásunk a családi  legendárium történetei körül forog. Íme, néhány visszajelzés:

„Nagy örömmel fogadták a nagyszülők a kérdéseket, kuncogások és titokzatos mosolygások voltak az első reakciók. Azon gondolkodtak, mit is meséljenek rólunk a gyerekeinknek, hogy ne adjanak ötletet csibészkedésre. 🙂 Jó élmény volt, köszönjük!”

„A családban férjem nagypapája, aki már 3 éve nincs köztünk, nagy „mesemondó” volt, és sok-sok vicces történettel gazdagította a családi összejöveteleket. Így végül róla beszélgettünk, hogy ki mire emlékszik, amit nekünk mesélt a gyerekkoráról, míg élt. Ő egy nagyon eleven kisfiú volt, sok galibát csinált. Egyik ilyen története ( a sok közül): a nagyapjánál, aki szabó volt, addig játszott a cérnákkal, míg legombolyította azokat a tekercsekről és körbetekerte a bútorokat vele. Sok ehhez hasonló, és még hajmeresztőbb történetet hallottunk róla, amiket időnkènt nevetve idézünk fel.”

 5. kihívás: Süssünk, főzzünk együtt!

Az extra feladatot így teljesítettétek 

Kolbászos kifli
Hozzávalók: 0,25 dl tej, 1 ek cukor, 1 ek só, 2 ek margarin, 30 dkg liszt, 2,5 dkg élesztő
32 kifli lesz belőle, 4 fős családnak ajánlott mennyiség.
1. Anya begyúrja, dagasztja és keleszti a tésztát (ha mázlija van, a kenyérsütőre bízhatja). Kb. 1 órát kelesztjük.
2. Apa felkarikázza a kolbászt.
3. Anya 4 részre osztja a tésztát.
4. A gyerekek vékony, kör alakúra nyújtják.
5. Apa vagy anya 8 háromszögre vágja a kinyújtott tésztát.
6. 1-1kolbász karika bele és mehet a tekergetés. Gyorsan halad, ha mind csináljuk. 🙂
7. Sütőpapírral bélelt sütőlapra lesszük a kifliket. A gyerekek tojással megkenik és szezámmaggal megszórják.
8. 200°C-ra előmelegített, légkeveréses sütőben 12 perc alatt aranybarnára sül.
Titok: vizet tenni alá egy hőálló tálban, hogy párásítson a sütőben.
Frissen a legfinomabb!