Gyerekszem- gyerekszáj, avagy interjú a közel 3 éves Borival

Anya: Bori, milyen Apa?
Bori:  ?
Anya: Magas vagy alacsony?
Bori: Alacsony!
Anya: Ó, hátha nem érted, mi az, hogy alacsony!(Apa 185 cm) Szóval Apa kicsi vagy nagy?
Bori: Kicsi!
Anya: Milyen színű a haja?
Bori: Fekete!
Anya: És a szeme?
Bori: Kék!
Anya: Apa csinos?
Bori: Ingben csak! 
Anya: Mit szoktatok Apával együtt csinálni?
Bori: Úszni, sétálni, pékségbe menni, bevásárolni, videót nézni!
Anya: És még?
Bori: Nagyon sok mindent!
Anya: És miért jó Apával lenni?
Bori: Mert szeretem!!!

Hát kell ennél több?!

---

Azt szeretem Apában, hogy…. azt igazság az, hogy én nem „azt” hanem „azokat” szeretem Apában…
(ZÁRÓJEL:  19-20 évesen az ember már javában nézelődik abban a bizonyos „óceánban”, amely tele van különféle „halakkal”. Szétnéz, mérlegeli amit lát, s aztán dönt hogy „továbbússzék-e”. A mérleg egyik tálcáján már nem a tökéletes szőke herceg áll fehér lóval (a ló valószínűleg túl sokat nyomna, így őt végképp mellőzni kell) és már a milliomos rock sztár sem játszik. Helyükre kerül egy-két egyedi vágy, elvárás például hogy ne legyen sörhasa, hajtsa le az ülőkét dolga végeztével, hogy a fogkrémes tubust a végén nyomja és ne a közepén vagy hasonló apróság, amelyek a filmek többségében konfliktusként kerülnek elő. Aztán később lehet, hogy ezeket is száműzzük a mérlegről, mert rájövünk, hogy ezek sem mérvadóak. De ott marad a példa, ami tudat alatt már lehet hogy a szőke herceg mellett is ottbujkált ( és lehet, hogy nem is a ló húzta le annyira mérleget?) sőt még a filmes sztereotípiáktól rettegő kamasz mércéjét is meghatározta. ZÁRÓJEL BEZÁRVA)
… amelyek az én mérlegem tartalmát (többé inkább mint kevésbé) is meghatározzák. Kezdve a legnagyobb dolgoktól, amelyek elengedhetetlenek egy jó házasságból, mint az alázat, az egymásra figyelés, az elfogadás, a megbocsátás, az önzetlenség stb. A kisebb dolgokon keresztül, például a gyerekszeretet, a kreativitás, a talpraesettség, a humor. Egészen a legapróbb dolgokig, legyen az egy kis meglepetés süti csak-mert” apropóból, egy csokor virág az asztalon anya szülinapja alkalmából, vagy egy cetli üzenettel a pulton hagyva.

„Azt szeretem apukámban, hogy minden nyáron elvisz Ómassára , strandra (a zöld csúszdán úgy robbanunk a vízbe, mint ágyúból a golyó), tandemezünk, focizunk.”

---

 Apukámnak szeretettel
Én nagyon szeretem az apukámat, mert mindig a legjobbat akarja nekem és az egész családnak. Ha megkérem valamire, pl. töltse fel az mp3-amra a zenéket, mindig megteszi, és ez nagyon jól esik. Szeretek vele beszélgetni, mert tényleg figyel rám, kérdezget a suliról, és kedves. Ha bármi bajom van, őt hívom, és akkor minden rendben lesz. Segít a tanácsaival, bíztat, ha valami nem úgy sikerül és nem szid le egy-egy rosszabb jegyért, mert úgyis tudja, hogy kijavítom. Szeretem, hogy nyugodt természetű, és egyben informatikai zseni. Első találkozásra talán kissé visszahúzódónak tűnhet, de ha jobban megismeri az ember, tudja, hogy nagyon szeretnivaló ember. Szeretem a humorát, mert így jókat tud együtt nevetni a család. Mindig begyújt a kályhába télen, hogy ne fázzunk és letölti a filmeket, amiket szeretnénk nézni. Boldog vagyok, amikor reggel kikísér a kapuig és kinyitja nekem az ajtót, így gyorsabb vagyok a biciklivel. És legfőképpen szeretem, hogy ő az apukám és vigyáz rám, félt, aggódik értem, és ha megölelem, elmosolyodik és szeret engem.

---

 Apa szeret engem

Leírom, hogy apának mi a neve, hogy néz ki: apának fekete a haja, barna szemű, borostás és Harman János a neve.
A legjobb mégis az, hogy NAGYON szeret, mert:
1. Nagyon-nagyon megdicsért, amikor szép rendet tettem a szobámban.
2. Amikor este összegyűlt a család a nappaliban, akkor azt mondta: „Gyere, ülj az ölembe!”
3. Megengedte, hogy fölmenjek a padlásra.
4. Nem értettem a házimat, de odajött hozzám, és segített nekem, pedig nem is kértem.
5. Puszit ad, megölel minden este. (És nem csak este.)

Én azért szeretem apát, mert jól tud virslit főzni, jókat kirándulunk együtt, szépeket épít (igazi házat), vicces, sokat pingpongozunk, és ezt nagyon szeretem. (Ő is.)

Harman Eszter

---

Azt szeretem apában, hogy….
•         siet haza munka után
•         az ölébe vesz és úgy olvasunk együtt esténként
•         vigyáz rám a játszótéren (feltesz a csúszdára, fogja a kezem a mászókán….)
•         homok autót és repülőt is készít nekem, ha kérem
•         süt nekem finom palacsintát
•         este (ha nem tudok elaludni) megnyugtat és álomba ringat

---

Apával a legkedvesebb élményem „eddigi életemben” az volt, hogy….
Itt fekszek a számítógép előtt, és azon gondolkodom, melyik élményemet osszam meg veletek, amit apuval éltem meg. Sok mindent szeretek apában. Jó, megszereli a biciklimet, focizik velem, bölcs, mindig tanácsokat ad nekem Ajsának és persze anyának is. Talán azt, amikor együtt íjaztunk? Igen! Egy nyári szombat délután vagy talán vasárnap elmentünk a gyálaréti kápolna udvarába kettesben vele, és megtanított íjjal céltáblába lőni. Ezért apát nagyon szeretem!!! És megtanította az íjas himnuszt. És megígérte, hogy következőleg megmutatja a két íjjal lövést! Remélem, hogy ez hamar megtörténik! Valamint, minden évben elmegyünk a férfisátor táborba együtt.
Meg az is jó volt, amikor moziba mentünk. De szoktunk sakkozni is, csak az egy picit rossz, mert mindig ő nyer. Hát én így kedvelem őt!!!

---

„Az ÉN apukám nagyon jó ember!
Ezt azzal bizonyítom, hogy mikor még óvodás voltam, minden este (pontosabban akkor, amikor kértem) mesélt nekem. Mikor meg iskolás lettem (pontosabban elsős) elkísért a buszmegállóig.
Sokat tesz a család érdekében (pl.: fát vág, segít tanulni). A strandon jókat lehet vele játszani. Szoktunk például csúszdázni és ugrálni.
Egyszóval nagyon KEDVES!”

Az én apukám egy nagyon kedves ember.
Segít az olyan embereken, akiknek nincsen mit enniük. Megvigasztal minket, ha szomorúak vagyunk, és segít megoldani a problémánkat. Nagyon szeretem benne, hogy humoros és segítőkész. Sokszor nincs itthon, mert dolgozik, de a hétvégéket együtt tölti a család. Amikor itthon van, és megkérem, mindig segít abban, hogy megértsem a házi feladatot. A kertben, neki köszönhetően, van csúszda, hinta és egy kis fából készült kuckó is. Ha betegek voltunk, sokszor hozott nekünk teát, és szórakoztatott minket, hogy elterelje a figyelmünket. Nagyon sok boldog emlékem fűződik hozzá. Mindig örülök, ha boldognak látom. Nagyon örülök, hogy ő az apukám, mert nélküle nem lennék ilyen boldog.
Ő az én példaképem, az apukám.”

---

Apában azt szeretem, hogy kedves és sokat viccelődik.
Mindig támogat és segít, ha kell.
Tudom, hogy sokat dolgozik azért, hogy nekünk jó megélhetést biztosítson,
és ezért tisztelem őt.
Értékeli a sikereinket, eredményeinket.
Sok olyan közös élményünk van, amit vele éltünk át, és amit ő tett jobbá.
Örülünk, hogy ilyen jó apánk van.

---

Azért szeretem édesapát, mert kedves, aranyos, jószívű és szeretettel segít a házimban!
Azért szeretem édesapát, mert nagyon segítőkész a családban lévő dolgokban!
Azért szeretem édesapát, mert mindig épít nekem bunkert!
Azért szeretem édesapát, mert mindig alhatok az ágyában!
Azért szeretem édesapát, mert előrébb helyezi a családi programokat az Ő eltervezett programjánál!
Azért szeretem édesapát, mert segít, ha nem értek valamit!

---

Tanulás otthon
Sohasem tudtam úgy hagyományosan tanulni. A jegyeimmel sohasem volt komolyabb gond, de leülni otthon és bemagolnia tananyagot sohasem tudtam.
Apa mindig azt mondta, hogy tanuljak legalább egy kicsit, de nekem ez elég nehéz volt. Ha nem hallottam, vagy magyarázta el nekem valaki az anyagot, nem tudtam megjegyezni. Persze apa és anya is dolgozott, és mindig el voltak foglalva, ennek ellenére, ha kértem, mindig segítettek. Apával nagyon jó volt, és még most is érdekes tanulni. Azt hiszem, most talán még érdekesebb, mert hasonló dolgok is vannak a tananyagban, mint amit ő is tanult annak idején.. Annak idején is, amikor együtt tanultunk valamit, előfordult, hogy elkezdtünk vitatkozni rajta, mert ő máshogy akarta megoldani a feladatot, mint ahogy azt a tanár számon akarta kérni, mondván, az könnyebb.
Persze mindig sikerült közös nevezőre jutnunk, és én sokkal több tudással zártam a vitát, mint ahogy elkezdtük. Még mostanában is előfordul, hogy összezörrenünk egy kicsit azokon a dolgokon, ami közös volt mind a kettőnk tananyagában. Ugyan nekem még nagyon új ez a rész, de sokszor vitatjuk meg mindazt, amit a tanáraim elmondanak. Vannak dolgok, amiket az ilyen apró intellektuális vitáinkon keresztül még ma is hamarabb megértek, mintha azt tíz különböző személy magyarázta volna el nekem.
Nem vagyok biztos benne, hogy apa észrevette-e, hogy mennyi tudás ragadt rám a vitáink közben, de mindig sokat segített nekem abban, hogy megértsem mindazt, amit a tanárok elmondanak nekem, és azt hasznosítani is tudjam. Egyszóval nagyon hálás vagyok apának, hogy hajlandó velem az ilyenekről vitatkozni és átadni a tapasztalatát és tudását.

A tandem-bicikli

Egyszer, mikor apa felhívott minket, mielőtt hazaért volna, ezt mondta:
-Gyertek ki elém, mert ajándékot hozok.
Gyorsan ki is mentünk. S amikor kiértünk, apa már szinte ott volt. Először én ültem fel apa mögé, és szinte nem is akartam leszállni. Csodálatos volt ott tekerni apa mögött, és még most se nagyon volt olyan esemény, ami jobb lett volna. S amikor mostanában tandemezünk, még mindig apa ül elől. Bár néha mikor véletlen rángatom egy kicsit a kormányt, akkor szelíden, de mindig rám szól, hogy figyeljek oda.
Én még most is örömmel emlékszem vissza arra a napra, mikor apa először és utoljára jött haza a tandemmel.

---

És egy édesapa szavai öthetes kislányáról:

Azt szeretem a kislányomban, hogy annyira igyekvő. Minden percben megajándékoz őszinte, ártatlan, tiszta szeretetével. Egymás erőforrásai vagyunk, ösztönösen, érzésekkel kommunikál és minden nap tanít. Istennek hála érte!